Jelentkezem!

Üdv!

A blogot azért indítottam, hogy elsősorban magamnak adjak visszaigazolást.
Azért ragadtam klaviatúrát, mert másfél évvel ezelőtt, 22 évesen felvettek életem első főállású munkahelyére… Na persze, ez nem gond, azóta is ennél a cégnél dolgozom.
A probléma abban jelentkezett, hogy az egész napos ülés megtette nem éppen jótékony hatását. Előtte, mikor diákmunkásként árut töltöttem fel, vagy éppen lótifuti voltam a posta és egy ügyfélszolgálat között, karbantartottam magam. Na, meg persze a hétvégi bulik és, akármilyen sz@rul is hangzik, a cigitől nem volt semmi bajom testsúly-ügyileg.
De mikor az irodai székbe kényszerültem, egyszercsak elindult a nagy zabálás. Mivel nincs 10 perc szünetezés, akkor kelek fel, amikor szeretnék, hajlamos vagyok totálisan megfeledkezni magamról és a mozgásról. Annyira belemerülök a teendőimbe, hogy max. annyi mozgás jut magamnak, amíg a széktől a hűtőig elmegyek, majd vissza, és eszek.

Na, hát ez már így megy egy ideje. Idő közben abbahagytam a dohányzást is, ami további zabálásra ösztönzött. Majd a bulik is elmaradtak. Egyetlen egy mozgásom van, a kutyám, bár, a napi 2 óra séta nem igazán látszik meg rajtam.

De ez még semmi. Mostanában egyre több kép készült rólam. És kiakadtam. Mostmár szemmel látható, hogy meghíztam, a ruháim nem jönnek rám, az arcom püffedt és el vagyok keseredve. DE nem azért akarok írni blogot, hogy a világfájdalmam megosszam veletek.

Igen, ez én vagyok, az a plöttyedt test abban a fekete keretben 😀

Ami valóban motivál az az, hogy válasszak magamnak egy mozgásformát, amihez hű lehetek. Emellett ügyeskednem is kell. A mozgás mellett, ami remélhetőleg tényleg az életem részévé fog válni, van egy hatalmas szenvedélyem: az ételek.

Tudjátok, olvastam ám megannyi diétát, hogy így-meg úgy le kell mondani a fehérlisztről, a cukorról ( mondjuk ez még tartható is, sosem voltam nagy édességmániás ), a szénhidrátról, és úgy mindenről. /Komolyan mondom, olyan ez az utánaolvasás, mint mikor rákeresel egy betegség-tünetre a neten: fejfájás = agytumor!! 😀 /Na, ezaz, ami nekem nem megy. Főleg az utóbbi időben, mikor egyre jobb ételeket készítek, kezdem kizárni az életemből a menza ételeket,a páromra és magamra főzök.. és tényleg imádom. Kikapcsol. Még akkor is, ha amúgy rohadtul nem lenne rá időm, és néha csak úgy összedobok valamit. A hiperszuperdiéta és étrend nem az én pénztárcámnak való, másrészt nem is ízlik…
Meg fogom változtatni a külsőm, mert nem szeretnék úszógumival élni. Nem akarok egyellőre kigyúrt lenni. ( bár egyszer jó lenne kockás, feszes has, de nem álmodom nagyot! ) Az elsődleges cél, hogy leadjam a felesleget és arányosan formás legyek.
Annyit tudnotok kell, hogy elég furcsa testem van. A lábaim, a fenekem, a karjaim abszolut nem kövérek, az még úgy tűrhető kategóriába sorolható, viszont a hasam undorító. Képzeljétek, az utóbbi időben egyre többen gratuláltak nekem, mert “jön a baba!”, meg átadták a helyet a trolin, mert hát kismamáknak át kell adni az ülőhelyet.

Szóval… most elhatároztam, hogy ügyelni fogok az ételmennyiségre. Hiszen ez az első számú probléma. Igyekszek majd kevesebbet enni, de többször… És megmaradnak a finom kaják. Majd teszek ki recepteket is. 🙂
Meg, választok valami sportot….

Aztán meg majd meglátjuk. Teszek fel képeket, meg írok helyzetjelentést. Remélem sikerülni fog! És azt is remélem, hogy erőt gyűjt ebből majd pár ember. 🙂 Legalább lesz egy blog magamnak, ami a tényleges folyamatot mutatja be. Ha tényleg rendbe tudom hozni magam, akkor megyek tovább a következő szintre! 🙂 Csak szeretnék jobban tetszeni a páromnak és magamnak. Visszanyerni a régi külsőt és emelett nem akarom megfosztani magam a finom, egészséges és saját kezűleg elkészített ételektől.